Sylvester Stallone életszabályai

Színészр, 70 éves, Los-Angeles

Olyan vagyok, mint egy versenyló. Amivel fogsz etetni, úgy fogok futni

Amikor 11 éves voltam, eltörtem a kulcscsontomat, amikor leugrottan a háromszintes házunk tetejéről Monkey Hollowban, Marylandben. Ahhoz, hogy megértsék mi volt akkoriban a fejemben, elmesélem: leugrottam egy esernyővel, azt gondolva, hogy repülni fogok vele. Semmi sem sikerült, beleestem egy beton gödörbe, amely tele volt vízzel – édesapám barbecue pavilont épített. Amikor földet értem, édesapán kijött az udvarra és meglátott engem egy esernyővel a nyakamban. Azt mondta az édesanyámnak: «Ebből a fiúból soha nem lesz elnök. Egy idiótát szültél». Én pedig azt válaszoltam erre: «Ugyan ezt mondták Edisonról is, apa ».

Stallone az édesanyjáról

Amikor tizenhat éves voltam, édesanyám, aki mindig is tehetségesnek tartott engem, elvitt a Drexel Főiskolára Philadelphiába, hogy megtudja, hogy mire vagyok hajlamos az életben. Három napos tesztelés után azt mondták az édesanyámnak: «Az Ön fia kiválóan alkalmas egy válogató gép vezetőjének vagy egy villanyszerelő segédjének beosztásába, különösen – egy lift villanyszerelőjének állására».

Édesanyám rosszfiúnak tartott engem. A tulajdonát képezte a „Barbellánál” edzőterem és ki tudott nyomni 70 kilogrammot. Amikor úgy tűnt neki, hogy túlságosan szemtelen vagyok, összetekert engem – ismert minden birkózó fogást, – a trédére tett és elvert egy kefével. És egyáltalán nem gyöngén: a verés után szinte mentőt kellett hozzám hívni, hogy megszabadítsanak a sörtéktől a fenekemben.

Az édesanyám  nagyon fényes életet él. Amellett, hogy fiatal korában artistaként dolgozott a cirkuszban, ő az első nő az emlékezetemben, aki testépítő-showt vezetett a televízióban, ez az 1950-es években volt. Ezen kívül kiváló csodálatos asztrológus, ért a kézi jósláshoz és még a rampológiát is felfedezte – jóslás a fenéken. Érthető, hogy nagyon közeli kapcsolatban állunk vele, de a saját fenekemen nem engedem meg, hogy jósoljon, mert mi van, ha buta előjelek vannak odaírva.

Stallone nézetei és fogalmai

Még a gyermekkoromban felkeltette az érdeklődésemeyt a testépítés – a filmek miatt. Egyszer láttam  Steve Reevest a Herkules filmben és azt gondoltam: «Ez a furcsa srác szakállal az arcán és nagyon széles lábszárakkal képes lerombolni egy templomot egyedül és szétverni egész római sereget. Én is akarok így». Elkezdtem gondolkozni azon, hogyan is szeretnék kinézni. Nem mindenkinek tetszik, ha túlságosan ki vagy gyúrva,  mivel akkor  nem nagyon hasonlítasz egy emberre. Inkább Herkulesra hasonlítasz, amíg nem is rossza addig, ameddig nem ajánlják fel neked, hogy dolgozzál könyvelőként.

Stallone a forgatásokról és az első munkájáról

sylvester stallone eletszabalyai

Meztelenül játszottam a filmekben. Akkoriban nem volt mit ennem, kitettek a lakásból, és négy egymást követő napot töltöttem a buszmegállón, igyekeztem, hogy ne kapjanak el és legalább egy kicsit tudjak aludni. A könyveket betettem egy megőrző szekrénybe. El voltam keseredve. Hát ezért történt meg, hogy miután elolvastam az újságban, hogy lehetőség van száz dollárt keresni egy nap alatt, úgy döntöttem, hogy ez egy ajándék az élettől. Az pedig, hogy le kellett öltözködni, nem nagyon aggasztott – nincs ott semmi pornográfia, akkor miért is kellene aggódnom? Amikor éhes vagy, sok olyat teszel, amit átlagosan nem tennél meg. Szinte vicces, hogy milyen szintig  lehet nyújtani az erkölcsöt az önfenntartás céljából. De még viccesebb az, amikor ott állsz a kamera előtt és próbálod meggyőzni magadat arról, hogy komoly dologgal foglalkozol. Azt gondoltam:  «Hát, lehet, hogy ez egy igaziművészet lesz». Így, vagy úgy, de vagy döntenem kellett: vagy játszom a filmben vagy kirabolok valakit. A szakadék szélén álltam.  Két napi forgatás alatt 200 dollárt kerestem és ott tudtam hagyni a buszmegállót.
Egy csődört játszottam, aki meghívta az érdeklődőket egy bulira újsághírdetések útján. Eljött hozzá vagy tíz ember, csókolóztak és ölelkőztek – és kész. A mai standartok szerint a film majdnem átment volna a szülői cenzúrán.

Stallone a gyermekekről

A lányaim nem is sejtik, hogy mivel keresem a pénzt. Egy űrlapot töltöttek ki az iskolában, amelyben azt írták, hogy golfozom és a kertben dolgozom.
Az ötéves kislányom elment az iskolába és egy kisfiú elvette a székét. Azt mondta neki: «Még egyszer így csinálsz — levágom a fejedet». Úgy tűnik, hogy eljött az ideje ügyelni arra, hogy mit néznek a gyermekek a televízióban. A lányok kis „rembiknek” nőnek. Korábban sírtak, most pedig ásítozva azt mondják: «Á… megint egy holttest». Hamarosan rehabilitációs programra kellesz őket beiratni. Egy férfinak egyszer volt bátorsága belehajtani a kocsimba. Én kimentem és azt mondtam: «Nem gondolod, hogy érdemes lenne bocsánatot kérni?» Ő azt válaszolta: «Menj te…».». Épp a fiamat vittem el és azt mondtam neki, hogy a kocsimban gyermek ülhetett. Ő ismét: «Menj te…». Úgy éreztem, hogy köteles vagyok, erkölcsi és más értelmekben is, behúzni neki egyet. Pontosan Rocky stílusában kapott egy bal horgot. Ez az ütés 15 000 dolláromba került nekem.

Loading...

Stallone a szerepeiről

Azt kell csinálnom, amit a nézőim várnak tőlem. Ismerjük el: kapcsolat van közöttem Rocky és Rambo között. Az évek múltával nehéz lett megkülönböztetni az igazi és a kitalált embereket. Amikor megfeszítem a színészi képességeimet és megmutatom a mások oldalamat –  visszautasítanak. Oké, nekem ez így jó. Én egy sztereotípia vagyok, és nem tudok ezzel semmit sem csinálni.
Valamelyik pillanatban elkezdtem védekezni. Felháborító, hogy Sylvester Stallone egy esztelen, egyszótagú erőszakos ember szinonímája lett. Átváltoztam egy őskori barlanglakóvá. Az emberek fogták ezt a kitalált hőst és valós körülmények közzé helyezték. Ez olyan, mint védeni a saját vallásodat – itt nem lehet győzni. Én minél jobban védtem magamat, annál nagyobb hülyének néztem ki.
Egy alkalommal utaztam a Porsche autóban az arizonai sivatagban és majdnem kinyomtam a 200 kilométert óránként. Persze, megállítottak a rendőrök. Azt mondtam: «Látta őket?! Láttam, látta őket? Megállította őket? Még mindig ott vannak?» Ő azt válaszolta: «Micsoda?» Én folytattam: «Ott nyolc férfi van fegyverrel! Istenem, segíts nekem! Alig tudtam elmenekülni. Tegyen meg egy szívességet nekem – tartóztasson le, mert meg akarnak ölni. Nem tudom, hogy kik ők. Lehet, hogy nem tetszett meg nekik Rambo, valamilyen radikális csoport. Fenyegettek engem, leveleket írtak, most pedig megtaláltak!» Elkísért egészen az államhatárig engemet. «Elkísérlek téged, Rambo. Segítek, neked Rocky». Én pedig azt válaszoltam: «Köszönöm, uram».
Emlékeznek arra, amikor Reagan bombázta Kadhafit? Azt mondta: «Láttam Rambot, és tudom, mit kell tennem». Ezután Szaddám Rambora gondolt a bunkerben. A gondolkodási típus szinonímája lettem. Szimbólum. Ez mindig nyugtalanított engemet az utazások során. Számos veszély fenyegetett. Amikor Cannesba utaztam, azzal fenyegettek, hogy megölnek. És a harmadik világ országaiban sem bálványoznak engem.
A színészkedés csak az egocentrikus részemet táplálja. Szeretem látni magamat a képernyőn. Nem mindig és nem olyan szinten, hogy pszichiáterhez kelljen mennem. A rendezés – nagyon változatos tevékenységet. Mint, például egy sportcsapatot edzeni. Az írás pedig a számomra – majdnem tiszta erotika. Amikor valami jó ötlet vagy kifejezés jut az eszembe, akkor képes vagyok felugrani az asztal mögül és vetni egy cigánykereket, vagy a fejemet verni az asztalba az eksztázistól. Egy forgatókönyv író munkát ad három embernek és szórakozást biztosít – három milliónak. Akkor ki a legfontosabb ember egy filmben?
Természetesen, versengünk. Még beszéltünk is erről. Olyanok vagyunk, mint Muhammad Ali és Dzhonatan Freyzer. Lyamotta és Sugar Ray. Arnold és Sly. Minden reggel kimászom az ágyból és megkérdezem magamat: «valóban szükségem van erre?» és elindulok az edzőterembe a garázsban. Ez nem vidám dolog, és ki nem állhatom. Egyedül edzek, súlyokat emelek. 25 különböző összetett berendezésem van, egyedül vagyok, aludni akarok, az egész testem sajog, és nézek rájuk, mindegyik 160 kilogrammot nyom, a legnehezebb pedig, amit az utolsó nyolc órában felemeltem – a párnám.

Stallone az edzésekről

sylvester stallone eletszabalyai

Egész életemben edzettem, de bármilyen okos is legyél, edzőre szükséged van. Edzőterembe kell járnod, hogy értékeljenek és irányítsanak. Nem lehet edzeni saját magadat. Ugyan így viszonyulok a templomhoz is. A templom – egy edzőterem a lélek számára.
Amikor részt veszek a forgatásokon, minden nap ugyan azt eszem. Reggelire – tonhal saláta vagy csirke káposztával, és kész. Ebédre – rizs borjúhússal, vagy hal rizzsel, vagy a steak rizzsel. Ezt nagyon meg lehet unni. Istenem, mennyire idegesítő ez.

Olyan vagyok, mint egy versenyló. Amivel fogsz etetni, úgy fogok futni.
Amikor gazdaggá és híressé válsz, akkor elvágnak a valóságtól. Közötted és az igazi élet között mindig vannak emberek, akik gondoskodnak rólad, megoldják a problémáidat, ügyelnek arra, hogy boldog legyél és biztonságban légy. És amikor baj történik, megérted, hogy semmilyen hírnév nem tud téged megvédeni valamitől.
Amikor megláttam „Rocky” teljesen összeállított változatát, azt mondtam a producereknek, hogy össze fog gyűjteni 100 milliót. A producerek azt mondták:  «ha ennyi pénzt fog hozni, akkor megvesszük neked bármelyik autót a világon». És én megkaptam a Mercedes 450 SEL autómat.
Továbbra is állítom: én több vagyok, mint Rocky. De, az igazság az, hogy nem így van. Szeretnék legalább a fele lenni. Buta voltam. Rocky — az egyik legőszintébb alkotásom.
Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint arra az emberre, akinek volt döntőképessége leküzdeni a körülményeket. A dogmám — kitartást tanúsítani. legyen Ön akár pestis, amely megfetőzi a levegőt, Önről legalább hallani fognak. «Bármit, csak megszabaduljak tőle».

Stallone a hibáiról

 Mindenki követ el hibákat. Körbenézek, szemügyre veszem az ellenfeleimet, és egy keserű gondolatot látok a szemeikben: «Nem azt az életet éltem le, amelyet akartam, és most annyi mindent szeretnék mondani, de senki sem akar meghallgatni ». Én is éreztem így, és, ha ezt nem küzdöd le, akkor ez megölhet belülről.
Nem gondolom, hogy egy embert kínozni kell, bezárni egy szekrénybe, vagy megfosztani a szeretettől. De pontosan tudom, hogy ha minden téren bőségben él, nem fogja kidolgozni sem a tudatos tekintetet, sem az éhséget, sem a védtelenség érzését, amelyek nélkül nem lehet írni. Az írók és festők többsége  nincs megelégedve az alkotásaival. Képzelje el, hogy egy olyan házban nőtt fel, ahol szeretet és gondoskodás vette körbe, és állították Önnek, hogy Ön a legjobb. Honnan lesz motivációja csinálni bármit is.
Boldog feleség — boldog élet. Nekem 30 évre volt szükségem, hogy megértsem ezt. Amikor vitatkozni akar, győződjön meg róla, hogy van komolyabb ok is, mint a televízió pultja. Most már tudom, hogyan lehet megszerezni a fantasztikus, csodálatos feleséget. Most már tudok írni, tudok gondolkozni és érzem, hogy van mit bebizonyítanom.
Túlságosan nagy árnyékom volt, és a fiam elkezdett úgymond zsugorodni. Minden kudarcában engemet vádolt: ha az édesapám nem kapott volna meg minden dicsőségét, ha az édesapán nem hagyott volna ekkora nyomokot a homokban. Azt gondoltam: «Istenem, a sírba fogja kergetni magát». A kapituláns szerepét választotta és el fog égni a tűzében, és sehogy sem lehet megmenteni. Mindig igyekeztem óvatosabb lenni vele, de mégis csak azt mondtam: «Tudod, kisfiam, az élet – nem az, hogy mennyire erősen ütsz, hanem az, hogy melyik ütések után maradsz talpon. Nem háríthatod rá a felelősséget másokra. Így csak a gyávák csinálnak».
A világ nagyon fiatal, és amikor elérsz egy bizonyos kort, mindenki elavultnak tart tégedet. Azt mondtam magamnak: «Velem ez nem fog megtörténni». Sokan osztják meg ezt az érzést, de kevesen mondják ki.
Megölni egy hőst a számomra  — ez a „Hemingwayizmus” túlzásba vitele. Nem akarom, hogy a matadorom egy bika szarván fejezze be, amely Pamplona utcáin szaladgál. Inkább ugorjon fel a bika hátára és menjen el rajta a naplementéhez. És És meglátjuk, hogy mi történik.
Más színészeknek várniuk kell a jó szerepeket, én pedig képes vagyok megírni a sajátomat. Amikor úgy tűnik nekem, hogy ideje szerepelni valamilyen akciófilmben, akkor megírom egy akciófilm forgatókönyvét. Ha szeretnék szerepelni egy szerelmes történetben, akkor megírom azt. Amíg az agyam nem sérül meg, vagy a Látnokság nem fordul el tőlem, nem hiszem, hogy abbahagyom az írást.

Stallone a filmekről

sylvester stallone eletszabalyai

Az után kezdtem el írni a forgatókönyveket, hogy megnéztem a „Szelíd motorosok” filmet. Két könyvet vásároltam meg: egyet a forgatókönyvek írásáról, valami olyasmit, mint az „Írjon élvezetből és a pénzért”, a másik – a „Szelíd motorosok” forgatókönyve. Elolvastam és azt gondoltam: «Nem semmi! Ez egyszerűen egy beszélgetés az életből, az emberek pedig ezért pénzt fizetnek. Én is tudok így». Ígyhát leültem és megírtam az első forgatókönyvemet. Úgy nevezték, hogy «Sírj hangosan és suttogj, mint a szél, egy lélegzetvételre ». Ez a nagyképűség apoteózisa volt. Abban az időben úgy tűnik, hogy túl sokat hallgattam Dylant. Érthető, hogy senki el sem kezdte olvasni a forgatókönyvet ezzel az elnevezéssel. Odaadtam valamilyen alkoholistának, és még ő is azt mondta, hogy a forgatókönyv egy rakás szar. Ekkor megírtam egy másikat, amelynek azt a címet adtam, hogy « Szomorú blues ». Ez egy hülye történet volt egy rock énekesről, aki szívbetegségben szenvedett, amelyet csak a banánban található anyag segítségével lehetett kigyógyítani. Ingen, szeretem a banánt… Egyszóval, a rock énekes beleszeret egy lányba, utána pedig az otthagyja őt. Az énekes annyira el van keseredve, hogy kimegy a színpadra, nem fogyasztva el a napi banán adagját, – és a dal közepén összeesik. Ekkor odaszalad a lány egy köteg banánnal, de már késő: meghallt. Hát, igen…
A mozi — az én valóságom. Amikor kijövök a stúdióból, egy idegen világba lépek, amelyben nem érzem túlságosan kényelmesen magamat. Amikor gyermek voltam, a Montgomery Hills iskolában a tanárok rám szavaztak, mint a legvalószínűbb jelöltre az elektromos székben – és nem a filmekre gondoltak. Őszintén szólva, annyira rosszul adaptálódok a társadalomban, hogy nem dolgozva egy filmen, két-három hétben egyszer verekedtem.

Befejezés

Én egy született kritikus vagyok — kritizálom magamat és mindent a világon, és mindenről megvan a véleményem. Lennie kell neki. Annak, akinek nincs meg a saját véleménye, érdemes elutaznia Tibetbe és mantrákat énekelni.
Ha belenézünk a saját életünkbe, lefogadom, hogy a tetteinek 80%-át megbánná. De az élet – hibákból áll.

Ön hogyan viszonyul Stallonéhoz?

Loading ... Loading ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.