Hogyan küzdjük le a kudarc előtti félelmet

A recept annyira univerzális, hogy bármilyen szakma képviselője használatba veheti.

Ne feledjék, hogy a mesterség idővel jön el.

Példa az életből

hogyan kuzdjuk le a kudarc elotti felelmetEgy alkalommal a korban járó Pablo Picasso ült a kávézóban és rajzolt valamit a szalvétán. Nem vette észre, hogy milyen izgalommal nézi őt a mellette ülő nő. Néhány perccel később a mester megitta a kávéját, összegyűrte a papírját és felemelte a kezét, hogy a kukába dobja azt. A mozdulatát megszakította egy kérdés:

— Meghagyhatom a szalvétát magamnak? — reagált azonnal a nő. — Elsírom magamat.

— Természetesen, — válaszolta a festő. — Ez a szalvéta Önnek 20 ezer dollárjába fog kerülni.

— Elnézést, mennyibe? Dehát Ön ezt a rajzot mindössze két őperc alatt készítette.

—  Nem, asszonyom, — válaszolta Picasso. — nekem ehhez több, mint 60 évre volt szükségem.

Picasso 91 évet élt le. 1973-ban halt meg és erre az időre impozáns tőkét halmozott fel magának. Művészeti öröksége ismertté vált az egész világon. Munkáinak össz-száma megközelítette az  50 ezret, ezek között voltak képek, rajzok, szobrok, kerámiák, nyomatok és gobelinek.

Több évtized folyamán csiszolta a mester a mesterségét és végül olyan szintet ért el, hogy egy hanyag vázlatot, amelyet egy-kettőre készített el egy teljes vagyonra értékelt, vagy, legalább is, jól tudott viccelni ezen a téren. Minden esetben is a tanulság nyilvánvaló: a mesterség idővel jön el. Minden téren folyamatosan gyakorolni kell.

Ehhez pedig nem érdemes lassítani a tempón vagy feladni, még akkor sem, ha kudarcot vallottunk.  Kudarcok a kényelem részét kell, hogy képezzék.

Ahhoz, hogy leküzdjük a kudarctól való félelmet, szembe kell nézni vele

hogyan kuzdjuk le a kudarc elotti felelmetMindannyian voltunk gyermekek és azt gondoltuk, hogy érdemes-e egyáltalán valamit is megpróbálni megtanulni. Nem fontos, hogy az első próbálkozások nem voltak sikeresek – folytattuk, függetlenül mindentől. Felálltunk, lépéseket tettünk, leestünk, megütöttük magunkat, lehet, hogy egy-két percig sírtunk is, de azután ismét megpróbáltuk. De soha sem forgattuk a fejünkben: «Igen, barátom, nagyon ügyetlen vagy, a járás — biztosan nem a te tésztád».

Szemmel látható, hogy a kudarctól való félelem a felnövéssel együtt érkezik. Előbb vagy utóbb, de minden ember elkezd szégyent érezni már csak attól az egyetlen gondolattól is, hogy miként fognak az ő kudarcai általánosan közismertté válni. Sokan előre kivetik a mentőövet, és korlátozzák magukat azzal, amijük van.

Természetesen, ezek a keretek megbéklyóznak minket. Meggyőztük saját magunkat arról, hogy a kudarcokat érdemes kerülni. Ezen oknál fogva minden meghiúsult próbálkozás piros stop-jelzést küld az agynak: többet ne csináld. És, bár ez a reakció egyfajta biztonság érzetet ad nekünk, időközben zavar realizálni korlátlan potenciálunkat.

Ne feledjék, hogy az egyetlen módszer arra, hogy saját magunk legjobb verziójává váljunk – a készenlét az esésekre. Egymás után. A siker és a kudarc elválaszthatatlanok.

A félelem megsemmisítéséhez összpontosítson arra, amit kontrollálni tud

hogyan kuzdjuk le a kudarc elotti felelmetEpictetus filozófus- sztoikus úgy vélte, hogy az embernek az internaliákra kell összpontosítania — belső tényezőkre, amelyeket ellenőrizni lehet. Ez például a természet, az értékek és a viselkedés. A külső tényezőket — externáliákat — irányítani nem tudja, és nem racionális dolog aggódni miattuk. Az externáliákhoz tartozik a múlt, a természetvilág nagy része, a gondolatok és más emberek cselekményei.

Csak egy út létezik a nyugalomhoz – abbahagyni az aggodalmaskodást azokért a dolgokért, amelyek nem esnek akaratunk hatalma alá.

Epictetus

Ez a gondolat segít nekem leküzdeni a félelmet a kudarcok előtt. Gyakorlatilag minden egyes alkalommal, amikor írni készülök, a kellemetlen gondolatok sora megtölti a fejemet: «Ki vagy te? Senki sem fogja ezt olvasni. Barátom, a szövegeid szerencsétlenek. Egyszerűen nincs mit mondanod, igaz? Hagyd abba ezt a dolgot és kezdj el valami mással foglalkozni ».

A múltban ezek a félelmek leigázták engem. De idővel elérkezett a tudatosítása annak, hogy nem én vagyok a gondola, én az vagyok, aki hallja azt. És, ha egyszer így van, ez azt jelenti, hogy a gondolatok a külső tényezőkhz tartoznak. Én nem tudom ellenőrizni, hogy mi van a fejemben most, aggodalmaskodni emiatt nincs semmi értelme.

A másik részről, a szövegeim az internaliákhoz tartoznak. Irányítani tudom őket. Ezért döntést hozok és folytatom a készségeim javítását. Nem nézek vissza a kétségeimre, a kudarctól való félelemre és nyomtatok, ameddig nem érem el a célt.

Loading...

Ne vegye a szívére mások véleményét, akkor a kudarctól való félelem csökkenni fog

hogyan kuzdjuk le a kudarc elotti felelmetEz a szakmám még egy része, amely általában nagy problémává válik. Ön pontosan elképzeli, hogy miről beszélek, ha legalább egyszer létrehozott valamit és megmutatta azt az egész világnak.

A pozitív hozzászólások jó érzéseket keltenek. De a helyzet borzalmassá válik, amikor negatívak érkeznek. A kudarctól való félelem elkerülhetetlen. Kaphatsz akár 100 jó hozzászólást, de emlékezni akkor is arra a 101-re fogsz, amely negatív.

Ne felejtsék el, hogy más emberek kijelentései – ezek mind externáliák, amelyekhez egészséges részű közönnyel kell hozzáállni. Nem lehet mindenkinek eleget tenni, úgyhogy ne vesztegesse az idejét és az erejét az értelmetlen próbálkozásokra.

Következtetések arról, hogyan lehet leküzdeni a kudarctól való félelmet

Ettől a pillanattól fogva minden alkalommal, amikor elönti a kudarctól való félelem, jussanak eszükbe a filozófiai bölcsességek:

  • Gondoljanak a félelem forrására és engedjék el, hagy menjen el, ha oldalról érkezett és nem alárendelt. Az idő telik, ne fordítsák hiábavaló lökésekre, hogy valamit is megváltoztassanak.
  • Ha megértik, hogy a nyugtalanság objektuma Önökben belül van, használják fel ravasz minőségében. Ne gondolkozzanak, hanem kezdjenek el cselekedni.

Legyenek gyermekek, akik járni tanulnak. Essenek le, nem aggódva azon, hogyan néz ez ki és mit gondol erről a környezet. Újabb próbálkozás. És még egy. És ismét megpróbáljuk.

Értékeljék a sikert nem az ügyességben, amellyel elkerülték a hibákat, hanem az igyekezeten, hogy mindenek ellenére megcsinálják a munkát. Picasso 50 ezer műalkotást hozott létre, hogy az egész világ beszéljen róla. Azt mondta: «Minden gyermek  — festő. A probléma az, hogyan maradjunk festők, amikor elmúlik a gyermekkor.»

Ön hogyan küzd a kudarctól való félelemmel?

Loading ... Loading ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.